Bibliai versek erről: Abandonment

Elidegenült azért az Úr az egész Izráel magvától, és megsanyargatta őket, és a kóborlók kezébe adta őket, mígnem mind elvetette az ő szemei elől;

Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak reá, és bujdosókká lesznek a pogányok között.

És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!

Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orczám elől.

Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.

Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:

Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;

Mert nem zár ki örökre az Úr.

Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.

Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik.

A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;

Bocsát az Úr te reád átkot, bomlást és romlást mindenben, a mit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, a melyekkel elhagytál engem.

A ki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá.

És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt.

Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;

És elhagyom az én örökségem maradékát, és adom őt ellenségei kezébe, és zsákmánya és ragadománya lesz minden ellenségeinek;

És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;

Juhaikkal és ökreikkel mennek keresni az Urat, de nem találják; eltávozott az ő tőlük.

Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.

Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, a kik engem meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?

Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.

Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezőre, mert útáltak, a mely napon születtél.

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

Hogyha elfordultok az ő utaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.

És ti mégis elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok; annakokáért többé nem szabadítlak meg titeket ezután.

Akkor Semája próféta méne Roboámhoz és a Júda fejedelmeihez, a kik Jeruzsálembe gyűltek össze Sésáktól való féltökben, és monda nékik: Ezt mondja az Úr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket.

Hagyd el a te árváidat, én eltartom özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket.

Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!

Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.