Bibliai versek erről: Almodad

Elthólád, Keszil és Hormah;

Eltolád, Bethul és Horma;

Bilhában, Eczemben és Toládban,

És elindulának Álúsból, és tábort ütének Refidimben, de nem vala ott a népnek inni való vize.

Joktán pedig nemzé Almodádot és Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot,

Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot.

És elindulának Dofkából, és tábort ütének Álúsban.

Alammelek, Ameád és Misál, és éri Karmelt nyugot felé és Sihór-Libnáthot.

És elindulának Hór-Hagidgádból, és tábort ütének Jotbathában.

Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.

Zebádia, Arád, Ader.

És az Úrnak keze az Asdódbeliekre nehezedék, és pusztítja vala őket; és megveré őket fekélyekkel, Asdódot és határait.

A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.

És Zebulon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Gád, egy rész.

Elisáma, Beheljada és Elifélet.

Lőn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is.

Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, bővízű patakok földére.

Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.

Arvad fiai és sereged voltak kőfalaidon köröskörül, és kemény vitézek voltak tornyaidban; paizsaikat felfüggesztették kőfalaidon köröskörül, mik tökéletessé tették szépségedet.

Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.

És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz.

Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.

Lakoznak vala pedig Beersebában és Móladában és Haczar-Suálban.

És a Hírám hajója is, mely aranyat hozott Ofirból, ébenfát is hozott Ofirból nagy bőséggel és drágaköveket.

Abinádáb fiaié volt Dór egész határa. A Salamon leánya, Táfát, vala néki felesége.

Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:

Hadád halála után Edom fejedelmei valának: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem,

A Benjámin törzséből Elidád, a Kiszlon fia.

És elindulának Ijé-Abárimból, és tábort ütének Dibon-Gádban.

Hésednek fia Arúbotban, ő hozzá tartozott Szókó és Héfer egész földe.

És ellensége volt Izráelnek Salamonnak egész életében, a nyomorúságon kivül, a melyet Hadád szerze, és gyűlölte Izráelt, és uralkodott Siriában.

És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért,

Hukókot és annak legelőit; Réhobot és annak legelőit.

Hesbont és annak legelőit; Jaázert és annak legelőit.

És Hirám szolgái is és Salamon szolgái is, a kik hoztak vala aranyat Ofirból; hoztak ébenfát és drágaköveket is.

Ez a Gád fiainak örökségök, az ő családjaik szerint, a városok és azoknak falui.

Rámótot és annak legelőit, Anémet és annak legelőit.

Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva?

Bethsúrt, Sókót és Adullámot,

Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak egyik városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.