Bibliai versek erről: Beginning of Humanity

Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.

De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.

Férfiúvá és asszonynyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.

Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.

Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.

Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.

Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.

Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.

És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

Ez kezdetben az Istennél vala.

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:

Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.

Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.

A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.

Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.

Miczráim pedig nemzé Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.

Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.

És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.

És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.

Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!

Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.

És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;

És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.