Bibliai versek erről: Contemplation

A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:

Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:

Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.

Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt.

Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.

Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!

Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.

És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?

Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással;

És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.

Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:

Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.

Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,

Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;

Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;

Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Mert ezt mondá az Úr nékem: Nyugodtan nézem sátoromból verőfényes melegnél, harmatozó felhőnél aratás hévségében.

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.