Bibliai versek erről: Dread

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

Ezt mondta ugyanis az Úr: A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség.

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

És a te életed kétséges lesz majd előtted: és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben.

A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!

Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.

De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegő szívet, epedő szemeket és sóvárgó lelket ád ott néked az Úr.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Sátoraikat és nyájokat elveszik, és kárpitjaikat és minden edényöket és tevéiket elviszik, és ezt kiáltják feléjök: Rettegés köröskörül!

Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.

Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület fenyeget köröskörül.

Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.

Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;

Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.

A mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.

Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belső részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn minden olyan, mint a halál!

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!

Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;

Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

Félelem, verem és tőr jő te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.

És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!

Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, mint a szülőasszony; egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.