Bibliai versek erről: Dust

Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.

Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,

És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.

Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.

És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.

És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök.

Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

A házat pedig vakartassa le belül köröskörül, és a tapasztékot, a melyet levakartak, töltsék a városon kivül tisztátalan helyre.

És hallatják fölötted hangjokat, s keservesen kiáltanak, s port hintenek fejökre, hamuban fetrengenek.

Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

És vegyen a pap szent vizet cserépedénybe; a hajlék pádimentomán levő porból is vegyen a pap, és tegye azt a vízbe.

És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erősséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt.

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Azért szétszórom őket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.

A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.