Bibliai versek erről: End of Life Consideration

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.

És ne csak a míg én élek, és ne csak magammal cselekedjél az Úrnak irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak;

És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.

Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.

Ötven esztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.

Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:

Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.

Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.

Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.

Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván:

A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.

Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.

Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.

A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.

Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.

Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.

És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.

Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;

Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.

Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!

És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.

Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.

Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,

Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.