Bibliai versek erről: Fear of Rejection

Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.

Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;

Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.

És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.

Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.

És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van;

Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;

Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.

Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.

Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.

Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.

A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.

Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?

A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.

Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek és akképen cselekedvén, vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak.

Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.

Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.

De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;

Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!

Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök.

És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?

Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.