Bibliai versek erről: Hebrew

Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:

És fiaik felerésze asdódi nyelven beszél vala, és nem tudnak vala beszélni zsidóul, hanem egyik vagy másik nép nyelvén.

És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette.

És oda állott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Assiria nagy királyának beszédit!

Ímé, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izráel háza! ezt mondja az Úr. Kemény nemzet ez, ős időből való nemzet ez; nemzet, a melynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél!

Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te, hanem az Izráel házához.

És odaálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Assiria királyának beszédit!

És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.

Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.

Ez a szó, a melyet az Úr szólott Jeremiás prófétának a pogányok felől;

Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.

Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.

És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:

Mikor aztán az megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek: és mikor nagy csendesség lőn, megszólala zsidó nyelven, mondván:

Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!

És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.

És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kőfalon levő nép füle hallatára.

És elkülde Salamon király, és elhozatá Hírámot Tírusból.

Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint.

És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

És monda Eliákim, a Hilkia fia, és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal siriai nyelven, mert jól értjük; és ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, a mely a kőfalon van.

Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.

Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.

Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt.

És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt.

Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,

És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.

Ugyanazon napokban meglátogatám azokat a zsidókat, kik asdódi, Ammonita és Moábita asszonyokat vettek feleségül.

Darazsat is bocsátok el előtted, és kiűzi előled a Khivveust, Kananeust és Khitteust.

És bocsátok előtted Angyalt, és kiűzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:

És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy őket megrettentenék és megháborítanák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják.

Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?

Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.

Artaxerxes napjaiban pedig Bislám, Mithredathes és Tábeél s ennek többi társai írtak vala Artaxerxeshez a persiai királyhoz, s e levelet arám betűkkel írták, mely azután arám nyelvre fordíttatott át.

Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!

És jöve hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közül, és vele együtt férfiak Júdából, és tudakozódtam tőlök a fogságból megszabadult maradék zsidók felől és Jeruzsálem felől.