Bibliai versek erről: Human frailty

Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.

Mert noha megfeszíttetett erőtelenségből, mindazáltal él Istennek hatalmából. És noha mi erőtelenek vagyunk benne, de vele együtt élünk majd Isten erejéből ti nálatok.

Tudjátok pedig, hogy testem erőtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot először.

És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.

És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.

Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

Az erős kézíjjasokat megrontja, És a roskadozókat erővel övedzi fel,

Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!

Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.

Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Mert örvendünk, ha mi erőtelenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért.

A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.

Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.

Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

Minden kéz elerőtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz.

Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:

Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,

Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;

Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!