Bibliai versek erről: Impermanence

Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:

Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.

Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.

Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.

Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.

Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.

De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.

Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,

Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, a mint a mi atyáink is egyenként; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.

A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.

Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,

Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!

Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit;