Bibliai versek erről: Luz

És elment az a férfiú a Khitteusok földére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.

És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.

Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.

Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

És tovamegy Béthelből Lúzba, és átmegy az Arkiták határára, Ataróthra.

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.

És meggyújtá a mécseket az Úr előtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.

Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.

A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!

Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával.

Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.

A világító gyertyatartót és a hozzá való eszközöket, mécseit, és világító olajt.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.

Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.

Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

Bethsúrt, Sókót és Adullámot,

Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.

Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs.

Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.

Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.

Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.