Bibliai versek erről: Nature's Cycles

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.

Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét.

Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét.

Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.

És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.

Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.

És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.

És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.

Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnők az Urat, a mi Istenünket, a ki esőt, korai és késői záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra!

Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.

A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.

És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz.

Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhőket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és kihozza a szelet az ő tárházaiból.

Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.

Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket.

Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését.

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;

Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.