Bibliai versek erről: Raven

És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.

A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.

Minden holló az ő nemével.

Az eszterág és a szarka az ő nemével; a büdösbanka és a denevér.

Minden holló az ő nemével.

És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit.

Az eszterág és a szarka az ő nemével, a büdös banka és a denevér.

A sólyom és a héja az ő nemével.

A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az ő nemével.

A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az ő nemével.

És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.

Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.

Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem gyűlnek-é ellene madarak mindenfelől? Jőjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre!

A keselyű, a héja és a sólyom az ő nemével.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.

A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

A kuvik, a hattyú és a füles bagoly.

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!

Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:

És nyájak heverésznek bensejében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban azoknak szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a czédrus!

Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

Izráel hegyein esel el te és minden sereged és a népek, melyek veled lesznek; a ragadozó madaraknak, minden szárnyas állatnak és a mezei vadaknak adtalak eledelül.

Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.

A pelikán, a gém és a hattyú.

És mondjad: Így szól az Úr Isten: A nagyszárnyú nagy saskeselyű, melynek hosszú csapótollai valának, s mely rakva vala különféle színű tollakkal, jöve a Libanonra, és elfoglalá a czédrusfa tetejét.

És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.

De a mint mennek, kiterjesztem hálómat ellenök; levonszom őket, mint az ég madarát; megbüntetem őket az ő gyülekezetöknek adott kijelentés szerint.

És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.

A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki a sziklák hasadékaiban lakol, és elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.

Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!