Bibliai versek erről: Recovery from Loss

A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!

Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,

Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!

De a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.

Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.

Mert nem zár ki örökre az Úr.

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;

Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.

Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.

A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.

Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:

A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.

Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!

Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra.

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.

De az Isten feltámasztá őt halottaiból:

Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.

Ha megtért volna az ő nyomorúságában az Úrhoz, Izráel Istenéhez: megtalálták volna azok, a kik őt keresik.

Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:

És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod, és megvígasztaltál engemet!

A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.