Bibliai versek erről: Reproof

A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a fenyítéket, meghal.

A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.

Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.

A vétkeseket mindenek előtt fedd meg, hogy a többiek is megfélemljenek.

A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.

A bolond megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.

Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.

Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.

E bizonyság igaz: annakokáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek,

Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.

A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.

És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;

Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat.

Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.

Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél.

Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására.

Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.

Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.

Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.

A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;