Bibliai versek erről: Seeking Shelter

Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

Mikor pedig Izráel férfiai látták, hogy bajban vannak – mert a nép szorongattatott -: elrejtőzék a nép a barlangokba, a bokrok és kősziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe.

És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.

E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.

És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.

És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.

Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.

Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam.

Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.

Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.

És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

És oda tértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a város piaczán, mert nem volt senki, a ki őket házába behívná éjszakára.

Csináltata pedig Dávid magának házakat az ő városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel.

Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?

Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.

Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.

Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.

Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be?

Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

Szólj az Izráel fiainak, mondván: Válaszszatok magatoknak menekülésre való városokat, a melyekről szóltam néktek Mózes által,

Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belől rak fészket.

És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.

Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keressz?

És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erős a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;

A ki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal.

Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,

Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.