Bibliai versek erről: Silence in Grief

Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg.

Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.

Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.

Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.

Ének; Aszáf zsoltára.

Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.

Ellenkezőleg az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.

Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Akkor Dávid és a nép, a mely ő vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra.

Kenyeret sem törnek nékik a gyászoláskor, hogy vígasztalják őket a meghaltért; a vígasztalás poharával sem itatják őket az ő atyjokért és anyjokért.

Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

A Léviták is csendesíték vala az egész népet, mondván: Hallgassatok, mert e nap szent és ne bánkódjatok!

Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.

Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.

Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászoló házba, se sírni ne menj, se ne vígasztald őket; mert megvontam e néptől az én békességemet, azt mondja az Úr: az irgalmasságot és kegyelmet.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.

Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Mivelhogy azért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy megcsendesedjetek, és semmi vakmerő dolgot ne cselekedjetek.