Bibliai versek erről: Slime

A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.

És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék.

Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.

Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.

És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.

Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!

Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.

Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,

Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök?

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.

És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

Az Úr eső helyett port és hamut ád a te földedre; az égből száll reád, mígnem elpusztulsz.

Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak.

És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök.

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.

És menjen be az átokhozó víz a te belső részeidbe, hogy megdagadjon a te méhed, és megszáradjon a te tomporod. Az asszony pedig mondja: Ámen! Ámen!

És eloszlatlak téged a pogányok közé, és szétszórlak a tartományokba, s véget vetek tisztátalanságodnak.

Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.

Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyűjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát!

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet.

És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen földe égő szurokká.

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.

Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;