Bibliai versek erről: Somber

Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Az ünnep miatt bánkódókat egybegyűjtöm, a kik közüled valók; gyalázat terhe van rajtok.

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.

És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Ezt mondta ugyanis az Úr: A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség.

Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.

Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.

És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere.

Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja!

Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szűzei nyögnek, csak keserűsége van néki.

Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.

Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat.

Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala.

És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserűséggel nyögj szemök láttára.

Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.