Bibliai versek erről: Struggle for Acceptance

Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem.

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent.

Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.

Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;

Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.

Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.

A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.

Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.

Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

Kegyelme dicsőségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,

Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.

Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.

Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.

Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.

Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:

Mert a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált.

És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?

Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik.

Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.

Mert azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, a ki minden embernek megtartója, kiváltképen a hívőknek.

És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.

Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?

És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.

De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.

Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.

Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.

Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.

Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.

De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.

Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.