Bibliai versek erről: The speaker (not specifically named)

A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.

Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott én általam. Azután monda: Halljátok ezt meg minden népek!

Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való.

És elolvasá Sofóniás pap e levelet a Jeremiás próféta hallására.

Hallák pedig a papok és próféták és az egész község Jeremiást, a mint ez igéket szólá az Úr házában.

Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által.

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!

És szóla Jeremiás mindazoknak a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak e ház ellen és e város ellen mind e szókkal, a melyeket hallottatok.

Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!

Azután hazajöve Jeremiás Tófetből, a hová az Úr küldte vala őt prófétálni; megálla az Úr házának pitvarában, és szóla az egész népnek:

Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felőlem nem kérdezősködtek.

Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az Úr mondánd nékem.

Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.

Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét.

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét): mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek;

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem mondánd!

Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam`, figyeljetek és hallgassátok beszédem`!

Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván:

Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.

A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.

És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is? És meghallá az Úr.

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.

Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?

Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:

Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:

Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:

Az a szó, a melyet szólott az Úr Jeremiásnak, mondván:

Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.

Az Úrnak igéje, a mely lőn Jóelhez, a Petuel fiához.

Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!