Bibliai versek erről: Watering

Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.

Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szőlőtő.

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:

Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.

Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat.

És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.

Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.

Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.

Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.

Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.

Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét.

Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.

Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.

Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét.

Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.

Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására akadának ott.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.

Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat;

Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.

Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.

Víz nevelte nagygyá, a mélység vizei tették magassá, folyóikkal körüljárták ültetése földjét, s csak folyásaikat bocsáták a mező egyéb fáihoz.

S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből,

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Anyád a te nyugalmadban olyan vala, mint a víz mellé ültetett szőlőtő, gyümölcscsel és vesszővel bővelkedik vala a sok víztől.

És vőn annak a földnek magvából, és elveté azt termékeny mezőbe; sok vizek mellé vivé; mint fűzfát ülteté el.

Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.