Bibliai versek erről: Beer-lahai-roi

Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban.

Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

Mert kiáltás zengé körül Moáb határát, jajgatása Eglaimig, és Beér-Élimig hallatik jajgatása!

Hasár-Suálban, Beér-Sebában és mezővárosaiban,

Felméne pedig onnan Beérsebába.

És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

És lőn az övék az ő örökségökül: Beer-Seba, Seba és Móláda;

Elfutottak vala pedig a Beerótbeliek Gittáimba, és lőnek ott jövevények mind e mai napig.

Hoza annakfelette Dávid király a Hadadézer városaiból, Bétákhból és Berótaiból felette igen sok rezet.

És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.

Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.

A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!

Barzillai pedig igen vén ember vala, nyolczvan esztendős, és ő táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag ember vala.

De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.

Beth-Markabótban, Haczar-Szuszimban, Beth-Biriben és Saáraimban; ezek valának az ő városaik mindaddig, míg Dávid királylyá lett.

Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől.

Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.

De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás, szőlő-plánták helyévé; és lezúdítom a völgybe az ő köveit, és még fundamentomit is kimutatom.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában laknak;

Elindula azért Izráel minden hozzá tartozóival és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az ő atyja Izsák Istenének.

Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van.

Lakoznak vala pedig Beersebában és Móladában és Haczar-Suálban.

Hasar-Suál, Beer-Seba és Bizjotheja;

Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.

Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását.

A másik csapat a Bethoron felé vivő útra fordula; a harmadik csapat pedig a határ felé vivő útra fordult, mely a Sebóim völgyén át a pusztáig terjed.

Mikor pedig ezt meghallották Sikem tornyának minden férfiai, az El-Berith isten házának várába mentek.

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dűl.

Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és a Libánon virága elfonnyad.

És általméne Séba Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth-Maakán, és egész Béreán, kik egybegyűlvén, követik vala őt.

Monda pedig a király Barzillainak: Jere velem és eltartlak téged magamnál Jeruzsálemben.

És Kirjátra, Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.

Béth-Arábá, Czemaraim és Béthel;

És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.

Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá őt, ki visszatére az ő helyére.

Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.

En-Rimmonban, Sorában, Jarmuthban,