Bibliai versek erről: Lahai-roi

Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között.

Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.

Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.

Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth!

Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből támadt fel nékik; Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény vala számukra.

Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását.

És mondá az Úr: Nevezd őt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek.

Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Eliénai, Silletai, Eliel,

És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:

Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.

Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a házából, a ki megemésztett minket, és a ki ellenünk gonoszt gondola, hogy megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izráel egész határában;

Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.

Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,

Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.

Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

A szigetek minden lakosai elborzadnak miattad, s királyaik iszonyodva megiszonyodnak, arczaik rángatóznak.

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Dicsérjétek az Urat a földről: viziszörnyek és mély vizek ti mind!

Terülj el földeden, mint a folyóvíz, Tarsis leánya, nincs többé megszorító öv!

Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

Hanem az Izráel királyainak útján járt, és öntött bálványokat is csináltatott a Baál tiszteletére.

Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.

Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.

Kicsoda ez, a ki növekedik, mint a folyóvíz, és olyan, mint a megháborodott vizű folyamok?

Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék.

És a Simhi fiai: Selómit, Hásiel és Hárán, hárman; ezek voltak a Lahdán családjának fejei.

Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.

Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.

Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.

Ahio, Sasák, Jeremót,

Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, ő hozzá jövének és meggyógyulának.

És Ahasvérus király adót vettete a földre és a tenger szigeteire.

Az Úr pedig így szól Aggeus próféta által, mondván:

Nagy vizekre vivének téged a te evezőid, a keleti szél összetört téged a tengerek szívében.

Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elől.