Bibliai versek erről: Beginning of Time

Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.

Ez kezdetben az Istennél vala.

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!

Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;

Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!

Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;

És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.

És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.

Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.

És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.

És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

És lőn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendő; és meghala.

Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.