Bibliai versek erről: Cainan

És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

Éle pedig Kénán hetven esztendőt, és nemzé Mahalálélt.

Éle pedig Énós kilenczven esztendőt, és nemzé Kénánt.

Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.

Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izráel fiai előtt.

És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.

És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.

Pathruszimot és Kaszlukhimot, a kiktől a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.

És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.

Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harczoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen.

Júda fiai: Ér és Onán. És meghala Ér és Onán a Kanaán földén.

Eczernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán.

És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.

Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet.

És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.

Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét és Khétet,

Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,

Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán.

Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,

Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.

Haná fia: Disón, Disón fiai pedig: Hamrán és Esbán, Ithrán és Kherán.

Hallott pedig a Kananeus, Arad királya (ez pedig dél felől lakozik vala a Kanaán földén) Izráel fiainak jövetele felől.

És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?

Simeon fiai pedig: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Czóhár és Saul a kanaáni asszonynak fia.

Széir fiai: Lótán és Sóbál, Czibhón, Haná, Disón, Eczer és Disán.

És kiűzé onnan Káleb Anáknak három fiát: Sésait, Ahimánt és Tálmait, Anák gyermekeit.

Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.

És elment Júda a Hebronban lakó Kananeus ellen, – Hebron neve azelőtt Kirjáth-Arba volt, – és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit.

És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.

És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért,

Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig.

Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

Béria, Séma, (ezek voltak fők az Ajalonban lakozó nemzetségek közt, és ezek űzték vala el Gáthnak lakóit),

Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.

De nem bírták elfoglalni Manassénak fiai ezeket a városokat, és sikerült a Kananeusnak ott maradni azon a földön.

Továbbá Jédiáel fia: Bilhán; Bilhán fiai: Jéus, Benjámin, Éhud, Kénaána, Zetán, Társis és Ahisahár.

És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?