Bibliai versek erről: Cain

És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.

És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.

És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.

Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.

És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?

És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?

És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.

Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.

Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.

És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.

És lőn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendő; és meghala.

Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.

Éle pedig Énós kilenczven esztendőt, és nemzé Kénánt.

És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

Éle pedig Kénán hetven esztendőt, és nemzé Mahalálélt.

Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.

Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.

Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,

És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.

Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.

Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.

És szűle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig.

Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet.

Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét és Khétet,

Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.

Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.

Júda fiai: Ér és Onán. És meghala Ér és Onán a Kanaán földén.

És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.

És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind a szerint, a mint az ő atyja cselekedett volt.

Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendőt, és nemze fiat.

És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.

És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.

Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem, és el nem rejtőzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek.

Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izráel fiai előtt.

És ismét fogada méhében, s fiat szűle, és nevezé nevét Ónánnak.

Éle pedig Séth száz öt esztendőt, és nemzé Énóst.

Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.