Bibliai versek erről: Closure

Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.

Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!

Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek.

Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.

És erre a dologra nézve, a melyet megbeszéltünk egymás közt, ímé az Úr legyen bizonyság közöttem és közötted mind örökké!

Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.

És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltő szerelmem te tőled, s megnyugoszom és többé nem haragszom.

Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen;

Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.

Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!

Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.

És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.

Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.

Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.

Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten.

Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.

Itt vége lőn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben.