Bibliai versek erről: deep sleep

Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;

És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre.

Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.

És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta;

Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellől, és elmenének. És senki sem volt, a ki látta volna, sem a ki észrevette volna, sem a ki felserkent volna, hanem mindnyájan aluvának, mert az Úr mély álmot bocsátott reájok.

Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.

Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.

Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela.

Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.

Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.

Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

És megrészegítem az ő fejedelmeit, bölcseit, hadnagyait, tiszttartóit és vitézeit, és örök álmot alusznak, és nem serkennek fel, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!

És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,

Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.

És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?

Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.

Az ő kedvöknek idején készítek nékik lakomát, és megrészegítem őket, hogy vígadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr.

De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!

És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.

Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.

Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!

Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.

Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől.