Bibliai versek erről: Sleep

Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.

Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.

Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.

Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela.

És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.

Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.

Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.

És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.

Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.

Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.

Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?

És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.

Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.

Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!

Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.

És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre.

Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.

Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!

Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!?

Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől.

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.