Bibliai versek erről: Distress

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belső részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn minden olyan, mint a halál!

Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:

Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.

Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.

Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:

Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?

Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok.

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Mindnyájatokat kérlek, ti járókelők: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az ő búsult haragjának napján!