Bibliai versek erről: Emotional Distress

Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belső részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn minden olyan, mint a halál!

Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.

Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

Ezért ágyékim telvék fájdalommal, és kínok fogtak el, mint a szűlő asszony kínjai; gyötrődöm hallása miatt, és megrémültem látása miatt.

Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.

A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok.