Bibliai versek erről: Eventide

Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.

Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.

De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,

Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,

És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel.

És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek.

A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.

A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.

Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!

Időt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.

A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;

És kikiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember menjen haza a maga városába és földjébe!

És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.

Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.

A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája.

És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.

És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.

És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,

És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.

Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el!

Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!

És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala.

Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.

És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földéről;

Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.

Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.

És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.

Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.

Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.