Bibliai versek erről: He

És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?

És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.

Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

És ti Ő benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;

Gérát, Sefufánt és Hurámot.

Ez kezdetben az Istennél vala.

A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)

Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.

És Semidától a Semidáták nemzetsége és Héfertől a Héferiták nemzetsége.

Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét:

Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;

És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;

Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.

Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.

És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,

Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó.

És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;

Én azonban ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem.

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.

Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva?

Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!

De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván:

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe előtt, a Khéth fiai előtt.

Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: