Bibliai versek erről: him

Én azonban ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem.

És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.

Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?

Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;

És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.

Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.

Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van ő benne.

Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.

Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat.

Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,

Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!

Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.

Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

A ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében,

Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.

Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó.

Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.

A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.

Senki azért őt meg ne vesse: hanem bocsássátok el őt békességgel, hogy hozzám jöhessen; mert várom őt az atyafiakkal együtt.

Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!

Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.

És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt.

És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.

Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.