Bibliai versek erről: Helplessness

És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.

Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.

Mert megtekintette az Úr az Izráel igen nagy nyomorúságát, hogy a berekesztetett és az elhagyatott is semmi és nincs senki, a ki az Izráelt megszabadítaná.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik.

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

A király monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérűről vagy a sajtóról?

És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.

És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!

Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül,

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén;

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkűség és a kemény szolgálat miatt.

Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!

Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.

Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.