Bibliai versek erről: Human Life Span

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

És lőn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendő; és meghala.

Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

És lőn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendő; és meghala.

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendő. Ezek Sára életének esztendei.

Ötven esztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.

Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.

Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.

Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.

És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.

Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.

Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában.

Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság.

Teljes és igaz fontod legyen néked; teljes és igaz éfád legyen néked; hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

És lőn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendő; és meghala.

Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendő.

És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.

S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő.