Bibliai versek erről: Human Lifespan

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg.

És lőn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendő; és meghala.

Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

És lőn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendő; és meghala.

Ötven esztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendő. Ezek Sára életének esztendei.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.

Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.

Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.

Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.

Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.

Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság.

Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában.

Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.

És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.

És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.

Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.

Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

És lőn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendő; és meghala.

Éle pedig Énókh hatvanöt esztendőt, és nemzé Methuséláht.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

És hogy az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, a kiknek ő élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek ő benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!