Bibliai versek erről: Laughter

Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!

Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?

Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!

Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!

Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje őt munkájában az ő életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.

A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;

Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.

Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.

Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!

Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.

Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.

Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.

Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.

És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.

Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:

Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.

A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.

Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.

Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,

A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é?

Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.

Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.

Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.

Elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vígasságot, mert megértették a beszédeket, a melyekre őket tanították vala.

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.