Bibliai versek erről: Life Cycle

Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus.

Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.

Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.

Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.

Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.

És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.

A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.

Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

És lőn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendő; és meghala.

Kérlek, ne legyen olyan Miriám mint a holt, a melynek húsa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!

Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

El sem vetél, meddő sem lesz a te földeden semmi; napjaid számát teljessé teszem.

És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom te utánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az ő országát megerősítem.

De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.

És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.

Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.

Mielőtt vajudott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra.

Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.

Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.

Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:

Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.

És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.