Bibliai versek erről: Morning

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.

Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! – a te szívednek rettegései miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.

Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el!

Azért kelj fel korán reggel uradnak szolgáival együtt, a kik veled eljövének; keljetek fel korán reggel, mihelyt megvirrad, és menjetek el.

Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!

Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe előtt állott vala.

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.

Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok?

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Józsué pedig felkele jó reggel, és felvevék a papok az Úrnak ládáját.

Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

És reggel, napfelköltekor korán kelj fel, és törj a városra, és mikor ő és az ő népe kivonul ellened: cselekedjél vele a szerint, a mint akarod.

Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.

És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket:

Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.

Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.

És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.

Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!

Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.

És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.

És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dícséretére, úgy reggel, mint este;

Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.