Bibliai versek erről: Mouth

Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.

A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.

Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat!

Az igaznak szája bőségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.

Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

Szájok telve átkozódással és keserűséggel.

És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!

A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.

Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.

A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól.

Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog.

Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.

Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erőszaktételt fedez el.

Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.

Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.

Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.

A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.