Bibliai versek erről: Natural Phenomenon

Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.

Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.

A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.

A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.

Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:

Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.

Ez kezdetben az Istennél vala.

Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.

És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.

Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.

Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhőket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és kihozza a szelet az ő tárházaiból.

Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.

És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.

Mert tudakozzál csak a régi időkről, a melyek te előtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,