Bibliai versek erről: Nature Reflection

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.

Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is,

Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.

Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,

És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.

Viszont láték a nap alatt más hiábavalóságot.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.

Mert ezt mondá az Úr nékem: Nyugodtan nézem sátoromból verőfényes melegnél, harmatozó felhőnél aratás hévségében.

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:

Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert.

Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.

Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

Valóban, édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.

Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;

Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!

A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.

Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!

Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.

A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

Fölkelék azért és kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak dicsősége, hasonlatos ahhoz a dicsőséghez, a melyet a Kébár folyó mellett láttam, és orczámra esém.