Bibliai versek erről: Nighttime Reflection

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.

Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!

Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked.

Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.

Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.

De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.

Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el!

Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.

Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.

A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme.

Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.

Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.

Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.

Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! – a te szívednek rettegései miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.