Bibliai versek erről: Noah's Wife

Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába, az özönvíz elől.

Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velök együtt a bárkába.

Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.

Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.

Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.

Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.

És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.

És szóla az Isten Noénak, mondván:

A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.

És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:

De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.

Ábrahám pedig ismét vőn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.

De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.

És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát.

Emlékezzetek Lót feleségére!

Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala.

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

Mert Makhla, Thircza, Hogla, Milkha és Nóa, a Czélofhád leányai, az ő nagybátyjok fiaihoz mentek vala feleségül;

Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.

Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.

Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.

És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálványnyá lőn.

Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.

Annakutána szűle leányt, és nevezé nevét Dínának.

Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön.

És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.

Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában.

Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.

És mikor Noé ötszáz esztendős volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.

Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.

És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.

És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.

Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.

Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.

És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;