Bibliai versek erről: Seas

Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.

Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!

A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette.

Pirulj Sidon, mert szól a tenger és a tenger erőssége, mondván: Nem vajudtam, nem is szültem, és nem tápláltam ifjakat, és nem neveltem szűzeket.

És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,

És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.

És a tengert kétfelé választád ő előttök és szárazon menének át a tenger közepén; üldözőiket pedig mélységbe borítád, mint követ nagy vizekbe.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék.

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

És leszáll királyi székéről a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s hímes ruháikat levetik: rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek és rettegnek minden szempillantásban, s elborzadnak miattad.

És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

Feljött Babilonra a tenger, habjainak özönével elboríttatott.

És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig.

Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.

Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.

Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.

Hálók kivető helye lesz a tenger közepén, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten, s legyen a nemzetek ragadománya.

És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.

Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.

A tengert pedig helyhezteté jobbkéz felől napkeletre, délnek ellenébe.

A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?