Bibliai versek erről: Transitions

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:

Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.

Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.

Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.

Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.

Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;

Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.

Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.

És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.

De a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.

A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.

Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.

Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.

Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

És mikor a felhő felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; így lőn egész utazásuk alatt.

A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká,

A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,

Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.

És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt.

Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.

Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.

És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,

Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.

Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.