Bibliai versek erről: Life Transitions

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.

Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.

Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!

És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

De a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.

És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.

Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.

Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.

Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.

Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:

A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.

Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;

Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.

Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.

A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.

Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:

Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.

Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.

Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,